Izáról, aki a lányom és ma 25 éves...Szerelemben fogant, könnyen jött a világra, gyönyörű baba volt. Karomban tartva szoptattam, a sírás fojtogatott.. Anyám ijedten kérdezte, mi baj? El fogom veszíteni! - válaszoltam... Egy nap elmegy, máshol él majd ... Féltettem az élettől, a megpróbáltatásoktól, szívesen elrejtettem őt, megtartva csak magamnak, de tudtam ezt nem tehetem, nem ezért született. Elhatároztam, hogy mindent megtanítok neki amit csak tudok, mindent megmutatok a világból ami fontos, érdekes, felvértezem amennyire csak bírom.
Imádtam...Olyan volt mint én..álmodozó, naiv. Lehetett vele főzőcskézni, játszani, csillagokat nézni, összebújva esténként mesét olvasni. Kedves mosolyával, csillogó tekintetével bárki levett a lábától. Szeretem és szeret. Erős kötelék ez. Sok erőmbe telt, hogy hagyjam magamtól távolodni, hagyjam, hogy más is szeresse, sőt mikor elég érettnek tartottam dolgokra, én magam lökdöstem őt. Sportolni, tanulni, külföldre dolgozni. Tudtam érzi, hogy mögötte állok, hogy tudom képes helyt állni. Bíztam benne. Mindig jó kislány volt, őszinte, kiállt az igazáért, tette amit vártak tőle, ami helyes, és megvolt a magához való esze.
Gyakran beszélgettünk mindenféléről. Gyorsan lett felnőtt. Ennek ellenére, megmaradt az álmodozós, jóindulatú, naiv lénynek aki volt. Mindig tele volt és van tervekkel. Igaz, én tanítottam neki, hogy a lehetőségeink száma végtelen.. Merjen álmodni, majd menjen és valósítsa meg a dolgokat. Mindene megvan ahhoz, hogy bármit elérjen!
A huszonöt évébe sok tartalom sűrűsödött. Járt sokfelé, volt öröme, bánata, volt elkeseredett. Egy rövid ideig nem beszéltünk..tudtam kell távolság neki, hogy megtalálja a saját útját. A kimaradt kamaszkori lázadását pótolnia kellett. Ettől függetlenül majd belepusztultam a hiányába, az elengedésbe.
Felnőve visszatért, kapcsolatunk átalakult. Ma is szeretek vele beszélgetni, nagyon jól lát dolgokat. Nyitott, őszinte, vállalja magát. Eredeti ahogy öltözik, ahogy a szivárvány színeire lakkozza a körmét, ahogy órákig ruhát próbál, ahogy a fiúkkal beszélget ... :) Igazi felnőtt Nő!
Pár napja arról beszéltünk, hogy ő túlságosan álmodozó ehhez a racionális világhoz. Nem annyira gyakorlatias, képzeletvilága, fantáziájának gazdagabb, érzékenyebb mint az átlag ember. Talán akaratlanul is megbántottam ezzel..pedig nem akartam...
Ma van a születésnapja és a legtöbb amit kívánhatok neki, hogy maradjon Önmaga! Maradjon ilyen amilyen! Így szeretjük Őt és büszkék vagyunk rá! Élje meg élete minden napját csodaként, találja meg az élet szépségeit, ha jön, vállalja a nehézségeket, szenvedést.. Menjen tovább az útján, csak önmagára hallgatva, keresse, és találja meg a helyét az életben!!
