Mentő, rendőrség, bilincsben közel 1.80 magas, 110 kg-os, szemüveges, tokás, pattanásos középkorú férfi érkezik. Emberünk kisírt szemekkel nyafog, fáj a csuklója, szoros a bilincs. A rendőr elmondja, hogy a férfi édesanyja, egy nyolcvan akárhány éves néni hívta őket, mert fia öngyilkos akart lenni.
A férfiből árad a szó. Anyja főzött, de megint csak tésztát, amit ő utál. Egy kis házban laknak, anyja folyton piszkálja valamiért. Hús helyett ma is tészta van, ezt kéne enni napokig. Hát csoda, hogy kiakadt? Beült az autóba zenét hallgatni, hogy megnyugodjon. Anyja itt is csesztette, jöjjön már be és egyebek. A férfi kikiabált, hogy ő most zenét hallgat, nem megy. A néni hívta a mentőt, akiknek ugyanezt nyilatkozta emberünk, és mivel félt, hogy lemerül az aksi, elindította az autót. A garázsban gyűlt a kipufogó gáz, percek alatt mindenki nagyon aggódni kezdett, hogy na ez valóban meg akarja öngyilkolni magát! Mivel lezárta az autó ajtajait, a mentősök rendőrt hívtak és közös erővel beszállították. A férfinak nincs munkahelye, nincs jövedelme, otthon múlatja az időt, bár nem csinál semmi hasznosat, az anyja nyugdíjából élnek. Kérdésemre elmondta, hogy sosem volt nős, hogy gondolom? Minden nő hülye, csak kihasználja a pasikat! Gyereke sincs. Mikor megkérdeztem, hogy képzeli hogy ennyi idősen az anyjának kéne őt eltartani, csodálkozva néz rám. Hát mégiscsak az anyám, nem? A gyerek valóban életre szóló kötelezettség?
Tanulság: Váljunk le időben az anyukánkról. Ha nem tudunk, kérjük meg, hogy tegyen ki max. 30 éves korunk körül, hátha megtanulunk megállni a saját lábunkon.
Idős asszony fekszik a krónikus részlegen. Unokájával él, akit ő nevelt fel. A gyerek anyja, az ő lánya elhagyta a fiát. Egy ideje zavaros a viselkedése, éjjel elkóborol, ezért hozták be. Elhelyezésre vár, gyógyszer beállítás után mehet a szociális otthonba. Aranygyerek bejön látogatni, jóképű, fiatal srác. Mosolyogva köszön, egész szimpatikusnak tűnik. Érdeklődik, viccelődni próbál. Az összképet kicsit rontotta, hogy miután meglátta fiatal csinos kolléganőmet, a mamával kissé flegma, lekezelő stílusban kezdett beszélgetni: Látod mit csináltál? Most majd itt töltheted a szülinapodat, jól elintézted magadnak, hogy ide kerülj! Egyél meg mindent amit adnak, ne legyél olyan hisztis válogatós mint otthon! Folytatta még pár "kedves" mondattal, annak ellenére, hogy mindketten megkértük, inkább vigasztalja a nénit, legyen kedves vele! A kérés nem hatott, kezdett kinyílni a bicska a zsebemben. A kegyelemdöfés is elhangzott, mikor a néni megkérdezte, hogy az otthonban is látogatja-e majd az unokája. Majd ha jól viselkedsz! - hangzott a válasz a kis hülye agyjátszós kölyök szájából. Elporolt, a nénit betegtársa vigasztalgatta.
Tanulság: Nem ciki kedvesnek, hálásnak lenni az öregekkel, pláne ha ennyit tettek értünk! Tiszteletet érdemelnek, nem azt hogy hülyének nézzük őket és atyáskodjunk felettük.
Fiúk, férfiak! Legalább ilyen helyzetben ne játsszátok az agyatokat ha megláttok egy jó nőt!
